Vasárnap este van, a konyhaasztalon sorban állnak a frissen sterilizált csipeszek és bőrollók, mellettük a füzet, amibe a heti időpontokat írom. Hét éve csinálok körmöt a ház hátsó szobájában, amit a férjemmel közösen alakítottunk át: fehér polcok, egy jó lámpa, két kényelmes szék és egy kis asztal, ami pont elfér az ablak alatt. A vendégeim többsége évek óta jár hozzám, és ismerik a szobát, mint a saját nappalijukat.
Az idei első hideg szombaton viszont történt valami, ami nem hagyott nyugodni. Erzsike, aki tizenöt éve jár hozzám, végig dörzsölgette a kezét, és amikor a fertőtlenítőt a bőrére fújtam, összerezzent. Az ujjai hidegek voltak, a bőre feszes, a köröm körül berepedezett. Egy órán át nem panaszkodott, de láttam rajta, hogy alig várja, hogy kabátot vehessen.
Ott, a sterilizált eszközök között ülve döntöttem el, hogy ezt a telet már nem akarom így végigcsinálni.
A megoldás szó szerint a kerítés mellől érkezett, és a Metroman nevű webáruházhoz vezetett. Hétfő reggel a szomszédasszonyom, Marika, a kerítésen át kérdezte, miért ég nálam még fél kilenckor is a villany a hátsó szobában. Elmeséltem neki a hideg kezeket, a régi olajradiátort, ami csak zúg, de alig melegít, és azt, hogy a vendégeim kezét nem lehet kesztyűben megcsinálni. Marika nevetett, és azt mondta, a férje tavaly ugyanezzel küzdött a műhelyében, és egy falra szerelhető infrapanellel oldotta meg, amit egy webáruházból rendelt.
Este, amikor már elpakoltam, beírtam a böngészőbe az oldal címét, amit Marika mondott, vagyis azt, hogy metroman.hu. Arra számítottam, hogy egy kifejezetten fűtéstechnikai oldal jön fel, de a metroman egy általános műszaki áruház, ahol a kapunyitóktól az autós kiegészítőkig rengeteg minden megtalálható. A fűtés, hűtés és szellőzés részben aztán ott voltak, amiket kerestem: elektromos és fűtőszálas fűtőtestek, infrapanelek, látványkandallók, falra szerelhető és beépíthető kivitelben, sőt olyan változatban is, amelyet wifin keresztül lehet vezérelni.
Ez utóbbi fogott meg. Az első vendégem reggel nyolcra jön, és eddig fél hétkor kellett átmennem a szobába, hogy bekapcsoljam a radiátort, különben dideregve ültünk volna le. Ha telefonról is elindíthatom a fűtést, akkor ágyban fekve, egy kávé mellett megtehetem. Elsőre ez apróságnak tűnik, de aki kora reggel dolgozik, az tudja, mennyit ér egy félóra. Ráadásul a régi radiátor mellett mindig attól tartottam, hogy a vendég lába hozzáér, vagy hogy a kábel a szék alatt kígyózik. Egy falon lévő panelnél ilyen gond nincs, a padló szabad marad, és a takarításnál sem kell kerülgetni semmit. Este még sokáig olvasgattam a leírásokat, és a férjemnek is megmutattam, aki elsőre csak annyit kérdezett, hogy elfér-e a polcok mellett.
Átnéztem az akciós termékeket és a „Csomagban olcsóbban” részt is, mert két panelt szerettem volna, egyet az asztal mögé, egyet a vendégszék mellé. Végül a férjemmel közösen választottunk, ő a méreteket nézte, én azt, melyik illik a fehér falhoz. A felszerelésben is ő segített egy szombat délelőtt, a fúrógép zaja alatt a kutyánk a kert végébe menekült.
Az első hétfőn, amikor a panelek már a falon voltak, Erzsike lépett be elsőként. Levette a kabátját, leült, és az első öt percben semmit nem mondott. Aztán, amikor a kezét a párnára tette, rám nézett: „Mit csináltál itt? Olyan, mintha nyár lenne.” Nem volt nyár, csak végre nem fázott senki. A krém jobban beszívódott, a bőre nem feszült, és az egész alkalom nyugodtabb lett, mert nem a hideg körül forgott a beszélgetés.
Azóta a reggeli kávé mellett a telefonon kapcsolom be a fűtést, és mire átmegyek, kellemes a szoba. Marikának vittem egy doboz pogácsát köszönetképpen, ő pedig csak annyit mondott, hogy a szomszédok arra valók, hogy figyeljenek egymásra.
Egy szépségszalonban, legyen az egy belvárosi üzlet vagy egy hátsó szoba a ház végében, a vendég nemcsak a kész körmöt viszi haza, hanem azt az érzést is, ahogy ott eltöltött egy órát. Erre a szezonra ezt egy kerítés melletti beszélgetés és a Metroman oldalán talált két panel adta meg nekünk, és most először várom úgy a novembert, hogy nem a hideg kezeken jár az eszem.